1.0https://elraboltakasiklot.cafeblog.huAgnes Palasthyhttps://elraboltakasiklot.cafeblog.hu/author/johnkovcsyahoo-co-uk/<p style="text-align: justify">A sapka című mese hőse Napóleon, a csíkos kis vadmalac. Itt olvashatod azt a mesét, amelyben először írtam róla.Nekem ő az egyik legkedvesebb szereplőm, és különösen kedves nekem ez az illusztráció, amit a lányom, Mboglárka készített Napóleonról. </p> <p> </p> <p style="text-align: center">Napóleon, a vadmalac</p> <p style="text-align: center"> </p> <p>Napóleon, a csíkos kis vadmalac nyugtalanul fészkelődött a vackán. Éhes volt. Ez nála<a href="https://elraboltakasiklot.cafeblog.hu/files/2015/02/Naapóleon-a-vadmalac.jpg"><img class="alignright wp-image-21 size-medium" src="https://elraboltakasiklot.cafeblog.hu/files/2015/02/Naapóleon-a-vadmalac-278x300.jpg" alt="Naapóleon a vadmalac" width="278" height="300" /></a> nem volt nagy csoda, mert Napóleon állandóan tudott volna enni. Pedig a falánksága miatt már sokszor került kellemetlen helyzetbe.<br />Például legutóbb is, amikor Bagoly tanító úr a mérgező növényeket mutatta meg nekik a tisztás körül.<br />Napóleon az elején még nagyon figyelt, mikor a fura nevű csattanó maszlagról, meg a bolondító beléndekről volt szó. Igaz, amikor a tanító úr a koloncos bajmócát mutatta nekik, Napóleon már nem bírt a jókedvével. Nyuszi Pankával, meg a legkisebb sün gyerekkel hanyatt vetették magukat a fűben, és jobbra-balra gurultak a nevetéstől. <br />- Koloncos bajmóca! – kiabálták. – Koloncos bajmóca!<br />Úgy viháncoltak, hogy még a szigorú tanító úr is elmosolyodott. <br />Ezután következtek a gombák, és ekkor kezdődött a baj. Napóleon ugyanis megéhezett a sétában. És amikor a légyölő galócához értek, ő már nem figyelt a magyarázatra. Csak a fehér pettyes piros kalapot látta, és a finom gomba illatot érezte, aminek nem tudott ellenállni.<br />Így aztán, amikor Bagoly tanító úr a magyarázatot befejezve megfordult, és a szárnyával intve azt mondta:<br />- Íme, ez a légyölő galóca…<br />Hát, akkor mindenkinek elakadt a lélegzete. Mert ahol az előbb még a pettyes gomba virított a fűben, ott most Napóleon heverészett, jóllakottan szuszogva. <br />- Jaj, jaj, megetted a légyölő galócát! Beteg leszel! – kiabált ijedten Nyúl Panka.<br />- Hívjuk gyorsan Harkály doktort! – mondta Sün Samu. <br />De a tanító úr megnyugtatta őket.<br />- Szerencsére ez az egyetlen olyan mérgező gomba, ami a vaddisznóknak nem árt. Hanem azért… - tette hozzá szigorúan – nem volt szép tőled, Napóleon, hogy megetted a szemléltető eszközt. Most hogy mutassam meg a többieknek, melyik gombát nem szabad megenniük?<br />Restelkedett Napóleon, fogadkozott, hogy máskor nem lesz olyan falánk. És igyekezett is betartani. Csak hát…ha éhes az ember…hát nem olyan könnyű.<br />Napóleon nagyot sóhajtott. Soká lesz még reggel.<br />Körülötte békésen aludt a családja. Az apja még horkolt is egy kicsit. Neki is aludnia kéne. Becsukta a szemét. Csakhogy ekkor behunyt szeme előtt megjelent az öreg vadalmafa a patak mellett, aminek az alja tele van hullott gyümölccsel. Napóleon gyomra nagyot kordult. Hát, így nem tud aludni, gondolta szomorúan. <br />Mi volna, ha elkocogna a vadalmafához, és enne pár szem almát? <br />A szülei nem örülnének neki, ha egyedül kószálna a tisztáson. Viszont nincs túl messze a patak... <br />A kis vadmalac vívódott magában.<br />Végül az éhség győzött. Óvatosan kicsúszott a testvérei közül, és szaporán elindult a tisztáson át. <br />Már majdnem odaért, amikor denevér suhant el felette. Utána nézett, és ámulva látta, milyen fényesen ragyognak a csillagok.<br />- Ó…nahát…- bámészkodott Napóleon. Felemelt fejjel, a csillagokat csodálva lépkedett tovább, míg egyszer csak elfogyott a lába alól a talaj, és ő belezuhant egy gödörbe. <br />- Uiiiii – sivított a kismalac –, jaj, jaj! Segítsen valaki! <br />De senki sem hallotta. Napóleon végül elcsigázva elaludt a gödör alján, fázósan összekucorodva. <br />Reggel aztán arra repült a szarka. Ő látta meg a gödörben a kismalacot, akit akkor már órák óta aggódva keresett a családja. <br />- Kiporolom a frakkját, ha megtalálom – dohogott az apja, a nagy vadkan. <br />- Jaj, drágám, dehogy porolod, csak meglegyen épségben – csitította a felesége.<br />Ekkor már mások is segítettek a keresésben. Benéztek minden bokor alá, és minden fatörzs mögé. <br />Végül nagy cserregéssel megérkezett a szarka, és izgatottan újságolta, hol látta a kismalacot. Megkönnyebbülten szaladtak oda.<br />- Mamiiii – visított Napóleon –, nem tudok kimászni. <br />- Kihúzunk, drágám, ne félj.<br />Tanácskoztak, mit tegyenek. Végül a nyúlnak támadt egy remek ötlete.<br />- Itt ez a fűzfa. Ha mind rákapaszkodunk az ágára, le tudjuk hajtani Napóleonhoz. Azzal kihúzhatjuk.<br />Úgy is lett. Napóleon hat kis csíkos testvére, Nyúl Panka, a süngyerek, a mókus, de még a cickány is a fűzfa ágát húzták, míg le nem ért a malachoz. <br />- Kapaszkodj bele jó erősen! – mondta Napóleon apja, még jobban lehajlítva az ágat.<br />- Fogom már! – kiáltotta Napóleon.<br />- Na most, akkor mindenki egyszerre engedje el! – vezényelt a nyúl. <br />Úgy is lett. A visszacsapódó ág kirántotta a gödörből a kismalacot, aki rövid repülés után elterült a földön.<br />- Kiporolom a frakkját – dörmögte megkönnyebbülten az apja.<br />- Napóleon! Kicsikém! – szaladt hozzá boldogan az anyja.<br />A kismalac feltápászkodott, és leporolta magát. Tett néhány bizonytalan lépést, aztán az anyjához simult.<br />- Mami – suttogta –, én olyan éhes vagyok!</p> <p>VÉGE</p>rich